Intro
Kelet ősi törvényei Hamurabiéhoz voltak hasonlóak – „szemet szemért, fogat fogért”–, és szigorúan be is tartották őket, még akkor is, ha a halálesetet véletlenül okozta valaki.
Ilyen körülmények közt, és főleg, hogy a szabad küzdelem jelenlegi rendszere akkor még nem alakult ki, a harcművész tanítványoknak nem volt lehetőségük arra, hogy támadó és védekező technikáik hatékonyságát valódi, mozgó ellenfelek ellen gyakorolhassák. Ez minden bizonnyal hátráltatta az egyéni fejlődést, egészen addig, amíg csak egy kreatív elme meg nem alkotta az első formagyakorlatokat.
A formagyakorlatok olyan alapvető elemekből felépített, előre meghatározott és logikus mozdulatsorok, melyben az elemek legtöbbje valamilyen támadó vagy védekező technikát imitál.
A tanuló több képzeletbeli ellenfél ellen folytat küzdelmet, melynek során különböző irányban hajtja végre a valamennyi elképzelhető támadó és védekező technikát. Így sorozatban ismétli az iskolamozgásokat, javítja küzdőtechnikáit, fejleszti lazaságát, mozgáskoordinációját, légzéstechnikáját, erősíti izmait, begyakorolja a rugalmas és dinamikus mozgást, és javul ritmusérzéke is.
Ezen kívül a gyakorlat lehetőséget biztosít neki arra is, hogy olyan speciális technikákat rögzítsen magában, amiket sem a bázis-, sem a küzdőmozgás során nem sajátíthatna el. Röviden tehát olyan, mint a harcászat, vagy egy szó, amennyiben az alapvető mozdulatokat egy katona egyéni kiképzésének, vagy pedig az ábécé egy-egy betűjének tekintjük. Ennek megfelelően a formagyakorlatok, minden mozgás fő alapjai küzdelmek, erő- és ügyességi próbák, valamint a mozgás harmóniája megteremtésének sorozataiból állnak.
A formagyakorlatok végrehajtásánál a következőkre kell figyelni:
- A formagyakorlatnak ugyanabban a pontban kell kezdődnie és végződnie is. Ez jelzi a végrehajtó pontosságát.
- Mindig ügyeljünk a testtartásunkra és az arckifejezésünkre is.
- Az izmokat mindig a mozgássorozat megfelelő pontján kell megfeszíteni vagy elernyeszteni.
- A gyakorlatokat dinamikus, ritmikus mozdulatokkal kell végrehajtani, mindenfajta merevség nélkül.
- A mozdulatokat mindig a formagyakorlatban előírtak szerint kell gyorsítani vagy lassítani.
- Csak akkor lépjünk tovább egy következő formagyakorlatra, ha már tökéletesen elsajátítottuk az előzőt.
- Legyünk tisztában az egyes mozdulatok céljával és értelmezésével.
- Minden mozdulatot tudjunk hatékonyan végrehajtani.
- A támadó és védő technikákat egyenletesen kell megosztani a bal és jobb kezek, ill. lábak között.
A Taekwon-do összesen 24 formagyakorlatot ismer. Ez az alábbiakból következik:
Egy emberi lény élete, amely talán 100 év, csupán egyetlen nap az örökkévalósághoz képest. Így mi, emberek, csupán egyszerű átutazók vagyunk, akik az eonok végtelen tengerén egyetlen napot töltünk.
Természetes, hogy senki sem élhet többet bizonyos korlátozott időtartamnál. És mégis, a legtöbb ember bolond módon annyira anyagi teste rabszolgájává válik, mintha bizony ezer évig élhetne. Némelyek viszont azért küzdenek, hogy gazdag szellemi örökséget hagyjanak hátra az elkövetkező nemzedékeknek, és így halhatatlanságra tegyenek szert. A lélek örök, míg a test nem az. Éppen ezért az, hogy mit hagyunk hátra magunk után, ami az emberiség jólétét szolgálhatja, talán a legfontosabb dolog az életünkben.
Choi Hong-Hi nagymester a Taekwon-do-t mint kijelölt utat hagyta hátra a XX. század emberének. A 24 formagyakorlat 24 órát, egy napot, vagy ha úgy tetszik, egy egész emberéletet szimbolizál.
A Taekwon-do formagyakorlatok értelmezése
A formagyakorlatok nevei, lépéseinek száma, és a mozgássorozatok grafikonja egyes koreai hősökre, vagy neves történelmi eseményekre utalnak.
Mivel minden formagyakorlat szoros kapcsolatban áll az alapvető, bázis jellegű technikákkal, a tanulók mindig az éppen következő övfokozatnak megfelelő formagyakorlattal foglalkozzanak, hogy a lehető legkisebb erőfeszítéssel a lehető legnagyobb eredményre tegyenek szert.
Source: General Choi Hong-Hi: Taekwon-Do Encyklopedia (I. Kötet – Pattern).


Gödöllő